Visszatekintés a forintra

Forint akkor és most

A történelem során a forint több országban is használt pénzérme volt. Ma már azonban kizárólag Magyarországon használjuk, hiszen az ország hivatalos fizetőeszköze a magyar forint (HUF).

Eredete
Az aranyforint nevét Firenze városról kapta, ahol a 13.század közepe óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve „florentinus”, azaz „firenzei” volt. Ebből származik a magyar forint hivatalos neve is, aminek a régi alakja florint volt.
 
 
A mai magyar forint története
Nem is kell annyira régre visszamennünk, hiszen a forintot 1946.augusztus 1-jén (a II. világháború után) vezették be, közvetlenül az 1945-46-os hiperinflációt követően. Ekkor ez a forint már nem arany alapú pénz volt. Váltópénze a fillér volt, melyet 1999-ben kivontak a forgalomból.

Miután Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, a forint, mint hivatalos fizetőeszköz, ezt követően (és azóta is) megmaradt. Sok éve kering a levegőben, hogy bevezetésre kerül az euró, mint hivatalos fizetőeszköz, azonban továbbra sincs erről semmi kézzel fogható.
2008-ban kivonták a pénzforgalomból az 1 és 2 Ft-os érméket, azóta a legkisebb fémpénzünk az 5 Ft-os érme.
 
A legnagyobb infláció
1945-ben kezdetét vette a világtörténelem addig ismert legnagyobb inflációja. A napi áremelkedés indexe ekkor már meghaladta az 1%-ot, azaz ez már hiperinfláció volt. Átalában a havi 50%-nál nagyobb árszínvonal-emelkedést nevezzük hiperinflációnak.
1946-ban aztán elszabadult minden. Januárban napi 2%-os ár növekedés fél évvel később, július utolsó hetére már 158 486%-ra növekedett, ami azt jelenti, hogy napi 1585-szörös volt az ár növekedés.
A pengő inflációját jól jelzi a következő adatsor: A forgalomban lévő bankjegymennyiség 1939. január 1-jén 863 millió pengő volt, 1945. január 1-jén 12 milliárd pengő, 1946. január 1-jén 765 milliárd pengő, 1946. augusztus 1-jén 47 quadrillió pengő (a 47 után még 24 nullát kell írni!).
2008-ban a zimbabwei dollár ezt megközelítette, de még neki sem sikerült felülmúlnia.
 
A valutaváltás előzményei, feltételrendszere
Az Állami Pénzverő 1945 októberében kapott megbízást, egy új forgalmi pénz bevezetésének előkészítésére. Sajnos a pártok nem mutattak nagy igyekezetet a valutaválság megoldására, így a Magyar Kommunista Párt volt az, aki az első lépéseket megtette 1945 őszén a helyzet megoldására.
Természetesen dönteni kellett a pénznem és annak a váltópénzének az elnevezéséről is. Károly Róbert értékálló aranyforintjának emlékére végül a forint mellett döntöttek (felmerült a dénár, tallér és a máriás is), a váltópénznél pedig a pengőre emlékeztető fillér lesz.
Érdekesség: Már volt a forint fizetőeszközként elnevezve, 1857 és 1892 között.
 
Mivel abban az időben épült a Kossuth-híd, így a jó minőségű acélt ahhoz használták fel, így pedig a verőtövekhez nem állt rendelkezésre jó minőségű acél. Hogy ezt megodldják, a kilőtt harckocsik tengelyeit szereltél szét és használták fel. A fémpénzek verése 1946 januárjában kezdődött el. A 1 forintos (az 1 pengős mintájára) alumíniumból, a 2, 10 és 20 filléresek pedig rézötvözetből készültek.
Érdekesség: A rézötvözetekhez a Weis Manfréd-gyár rézkészletét, míg az alumínium pénzekhez a leszakadt távvezetékek hulladékát használták fel.
 
A forint bevezetését alapos gazdaságpolitikai tervezőmunka előzte meg. Szakemberként jelentős szerepet vállalt a háttérben Varga István közgazdász. Ahhoz, hogy megfelelő stabilitást érjenek el, számos tényezőt vettek figyelembe, valamint hoztak különböző intézkedéseket.
 
Az új forint bevezetése
A forint bevezetését követően rendkívül védték a forintot és nagyon vigyáztak arra, hogy ne legyen nagy infláció. Ehhez több intézkedést is tettek.
- 1946. augusztus 6-án az aranyvonattal külföldre vitt értékek egy részét az amerikaiak visszajuttatták. Ez azért volt fontos, mert az MNB 28.4 tonnás aranytartaléka ebben volt és így már a forintkibocsátás fedezetéül szolgálhatott.  Ez 374 millió forintnak felelt meg, meg ennek az összegnek a négyszeresét tette lehetővé (1 milliárd 496 millió forint). A kibocsátható bankjegyek mennyiségét egymilliárd forintban rögzítették.
- Beszolgáltatási kötelezettséget írtak elő, valamint korlátozták a dollár és az arany szabadpiaci forgalmát. Ezzel a családonként megtartható mennyiséget fél kiló aranyban korlátozták. Július 31-én 200 ezer dollárt váltott vissza a lakosság, mely augusztus végére elérte a 11 millió dollárt, tehát az látszik, hogy a retorziók kommunikálása eredményes volt. 124 millió forintért év végére 332 millió forintot fizettek ki.
- Augusztus 1-jén megjelent az új papírpénz, a 10 forintos címlet akkoriban egy jó szakmunkás egynapi bérének felelt meg. A közalkalmazottak 2-án és 3-én kapták meg a fizetésüket, ekkor már forintban. Ezen kívül forinthoz a dollár vagy az arany beváltásával lehetett jutni, a vállalatoknak, vállalkozóknak pedig a folyósított hiteleket is forintban lehetett lehívni.
- Direkt pénzszűkét teremtettek, ami annyit jelentett, hogy egy főre vetítve csupán 40 Ft került csak forgalomba.
- Rögzített árakat vezettek be a vasúti fuvarozásban és a mezőgazdasági termékeknél, valamint rögzítették a lakbéreket is. Ez kettős árrendszert eredményezett: a rögzített hatósági árak mellett voltak a szabadpiaci árak és a feketepiaci árak is. Ez a kettőség a jegyrendszer megszűnésével (1952), valamint a beszolgáltatási rendszer megszüntetésével (1958) már csak a múlt. 
 
A valutacsere és a bevezetett intézkedések nem szüntették meg az infláció okait (államháztartási hiány, jóvátételi kötelezettségek, stb.), csak kezelhető méretűvé „szelídítették” azt. Az árszínvonal 1946 augusztustól decemberig 6,22%-kal növekedett, 1949-re a forint kibocsátáskori értékének 40%-át veszítette el.
 
 
forrás: https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-es-megszuletik-a-forint-7-resz/